Zooplankton

A vizeinkben nagyon sok szabad szemmel láthatatlan élőlény is él. Ritkán látjuk őket, általában akkor, mikor sokan vannak, a víz viszonylag áttetsző és nem hullámzik. Ők a zooplankton nagyobb képviselői, a kisrákok. A zooplankton a vizekben szabadon sodródó (maga a plankton görög szó is vándorlót, sodródót jelent) állati szervezeteket jelöli, melynek többsejtű osztaga a kagylók, kisrákok és a kerekesférgek. A planktonikus kisrákokhoz az ágascsápú rákok (Cladocera) és az evezőlábú rákok (Copepoda) tartoznak, mindkét csoportnak hozzávetőleg 100 faja él a magyarországi vizekben. A kerekesférgek (Rotatoria) egy különleges csoport, a rendszertanban egy teljesen különálló törzset alkotnak. A kerékszervük, amelynek a táplálkozásban és a helyváltoztatásban van szerepe, illetve a rágógyomruk az állatvilágban egyedülálló. Az édesvízi kisrákok mérete általánosan 0,5-2 mm, a kerekesférgek pedig a 0,1-0,5 mm körül van.

A zooplankton a vízi ökoszisztémákban nagyon fontos szerepet tölt be. A csoport jelentős része ún. szűrögető, a szűrőkészülékük segítségével kiszedik az algákat, így az algák nem tudnak jelentősen elszaporodni a vizekben. Nagyon fontos táplálékok a halak számára, a kisméretű halivadékok általában kerekesféregeket fogyasztanak. A fentiek miatt fontos ismernünk, hogy a vizekben pontosan mennyien vannak és milyen fajösszetételben. Teljesen eltérő egy tó és egy folyó, egy vízinövényes és egy nem vízinövényes tó, vagy egy időszakos és egy nem időszakos tó zooplanktonja. Az áramló vizek zooplanktonjában a kerekesférgek dominálnak és az evezőlábú rákok lárvái, az ágascsápú rákok közül a kisméretű fajok vannak jelen, és általában egy főági mintában kevés faj van kis egyedsűrűségben. Egy folyón belül is eltérő zooplankton együtteseket találunk, eltérő a főág, a mellékág, az ártér, a kisvíz és a magasvíz (áradások), valamint a folyók egyes szakaszainak zooplanktonja is, vagyis a folyóvízi zooplankton időben és térben is dinamikus, változó.